- Mennyi most az idő? Ja, semennyi.

- Semennyi.

- Igen, közben már eszembe jutott.

- Melyikünk beszél? Úgy értem... Én mondom ezt, vagy te mondod?

- Te. Mondom. Vagy fordítva.

És ettől úgy összezavarodtak, hogy jobbnak látták, ha ismét magukba mélyedve gondolkodnak tovább.

(Bárányszámláló)

- Tudod, Palika, arra gondoltam, utánakérdezek ennek a Kis Erzsinek, tudod. Szerintem nincsen udvarlója. Ha Hirsliger néninél is sikerrel jártunk, miért ne lehetne szerencsénk most is?

- Anya, negyvenkét éves vagyok - motyogta maga elé Pál.

- Pontosan! Épp itt az ideje, hogy családot alapíts. Erzsi szerintem pont megfelelne a célnak, nem gondolod?

Pál azon tűnődött, hogy ha most kötélnek áll, akkor legalább lenne mivel felkötnie magát az alacsonyra helyezett lécre.

(Mélyen fent)

Az ember nem is gondolná, milyen szörnyen unalmas, amikor eltemetik. Totál csalódás az egész. Úgy képzeltem, hogy itt lesz a rengeteg haver a gimiből, hangzatos szónoklatok áradoznak majd a hatalmas szívemről meg a kivételes humorérzékemről, ésatöbbi. Az életem fontosabb pillanataiból összevágott rövidfilmnek sincs nyoma se.

Így hát most már tapasztalatból mondhatom: a temetés a temetés alanyának egyáltalán nem jó buli. Semmi szórakoztató nincs benne.

(Életutáni krízis)

- Szeretett annyira az apám, mint amennyire a bátyámat? - kérdezte, feszült várakozástól remegő arcizmokkal.

- Hát, ezt így nem jelenthetjük ki - csóválta fejét a Mindentudó Narrátor. - Sőt, igazság szerint Ferit sokkal jobban szerette, hiába is mondott mást az apád. Te nem várt gyerek voltál. Az meg, tudod...

- Ó - nyögte ki Zsolt, kissé rezignáltan.

- Ez van. Sajnos.

- Azért... köszönöm.

- Igazán nincs mit - mosolygott rá a Mindentudó Narrátor. - Ribizliszörpöt? Nem? Akkor a folyosón jobbra, a nyíl irányába! Hajrá!

(Az utolsó kérdés)

Hát elstartoltunk. Megy ez! Szépen gördülékenyen jönnek a mondatok, már a harmadiknál járok! Szinte maguktól nyomódnak le a billentyűk, és állnak össze a betűk szavakká, azok pedig mondatokká.

Most már csak valami tartalom kéne. Mert ezeknek az kell. "TARTALOM"! Meg "MONDANIVALÓ"! Jaj, mindig csak az elvárások... Tönkretesznek mindent. Mint mikor: "Holacsillag azötösről. Veddfelszépen nemlányosaz. Köszönjhangosan neordibáljmán. Eddmegmindet minekzabálszannyit. Nekedkelldönteni orvosnakmenj. Illeszkedjbe legyélegyedi." Nem fejtek ki erőt kifejteni mindezt, mert ha én emlékszem, emlékezzen rájuk más is.

(Sefüle)

- Csabikám, hát hogyhogy megint itt játszol? Hát hogyhogy? - kérdezte Lajos.

- Tiszteletem, Lajos bácsi! - köszönt vissza udvariasan Csaba, a szemét egy pillanatra sem véve le az automatáról. - Nem tudom, mit csodálkozik, hat éve minden nap itt játszom.

István, a piknikus alkatú, középkorú kocsmáros a pult mögül követte az eseményeket. Nem tudta megállni, hogy a poharak törölgetése közben meg ne jegyezze Lajosnak:

- Bizony, igaza van a gyereknek: hat éve minden áldott nap! Kitartó fajta, az egyszer biztos. Ezzel a tulajdonságával még sokra fogja vinni, majd meglásd!

- Hat éve, hat éve... - reflektált hitetlenkedve Lajos. - Csak azt nem tudom, hogy most miből játszik! Éppen tegnap loptam el az összes pénzét ennek a sihedernek.

Ezen aztán mindannyian jót kacagtak. Valószínűleg nem mindenki volt tisztában azzal, hogy Lajos komolyan beszélt.

(Falusi életkép)

Végtelenben kettő

Leírás: Két zsörtölődő öregember szokványos társalgása kifejezetten unalmas, ha már ismerik egymás minden gondolatát. Az életről, sakkról, emlékekről folyó beszélgetés azonban abszurddá válik, amint felmerül az egyetlen téma, amiről addig sohasem esett szó - és ez minden korábbi történést újraértelmez.

Szereplők: Cserhalmi György, Dunai Tamás

Rendezte: Pinczés Dávid

Imposztor

Leírás: "Nem vagyok elég jó. Az eddigi eredményeimet is csak a szerencsének köszönhetem... Mindenki rajtam fog röhögni." - gyötrődik imposztor-szindrómájától az ismert csillagászprofesszor. Mindeközben Budapesten példátlan, teljes áramszünet közeleg. A sötétbe boruló éjszakát a megszületni nem akaró felfedezés küszöbén őrlődő csillagász - fényszennyezés híján - a hegyen lévő csillagvizsgálóban tervezi átvészelni. Váratlan látogató zavarja meg, aki bár vibrálóan idegesítő, talán épp ő segíthet a professzornak új megvilágításba helyeznie vizsgálódása valódi tárgyát: saját magát.

Szereplők: Mácsai Pál, Alföldi Róbert

Rendezte: Pinczés Dávid